Magyarországon évente kb. 800 000 tonna, zöldhulladéknak nevezett anyag keletkezik.³ A háztartásunkban visszamaradó (például konyhai feldolgozásból vagy kertkarbantartásból származó) szerves anyag azonban valójában nem hulladék, hanem tápanyagforrás.4 Ezt a szelektív hulladékgyűjtő edényekbe nem szabad, a kommunális hulladékgyűjtő edényekbe pedig nem érdemes elhelyezni: ha szemétlerakóba kerül, felhasználhatatlanná válik, ami valójában erőforrás-pazarlás. Ugyanez igaz a kertből származó szerves anyagokra, például az avarra, lemetszett gallyakra, ágakra is. Ezek elégetése mindenképpen kerülendő, sok helyen tilos is. A legjobb megoldás mind a háztartásból, mind a kertből származó szerves anyagok kezelésére a kertben vagy udvaron történő komposztálás. Kerttel rendelkező társasházak lakói együtt is belevághatnak a komposztálásba. Ha nincs kertünk, elvihetjük a szerves anyagokat olyan ismerősünkhöz, aki foglalkozik komposztálással, vagy a legközelebbi komposztudvarba, esetleg próbálkozhatunk beltéri komposztálással. Utóbbi azonban nehezebb feladat, mint a rendkívül egyszerű kültéri komposztálás.
A kerti komposztáláshoz lehetséges komposztálókeret(ek)et beszerezni (önkormányzattól igényelni vagy megvásárolni) vagy magunk készíteni (például használt téglákból vagy dróthálóból, ld a képen), de a komposztálókeret valójában nem elengedhetetlenül szükséges tartozéka a komposztálásnak. Itt is a szemléletre (a szerves anyag valójában nem hulladék) érdemes helyezni a hangsúlyt. Kezdő komposztálóként a legfontosabb feladatunk nem a legjobban mutató komposztálókeret beszerzése, hanem az alapelvek megtanulása. A komposztálás komposztálókeret nélkül, ún. komposztdomb formájában is remekül működik. Ebben az esetben a komposztot egy előre kijelölt helyre gyűjtjük.